|
2018-06-27 11:57:57, szerda
|
| |
| |
Népmonda /Részletek/
..., Uram király, László, azt kérdem, tudod-e
Hogy mi végre jöttünk most ennyien ide?
,,Oh jaj! tekints végig széles országodban,
Meglátod a szörnyű romlást, ami ott van:
Ide s tova elhull néped egész nyája
És vadállatoknak lészesz a királya.
,,Hiába parancsolsz böjtöt, imádságot,
Azzal meg nem óvod haldokló országod,
Könyörögtünk untig, de a böjt, az éhség
Csak öregbítés a pestis dühöngését.
,,Mi az oda ennek? ismerjük el végre:
A mi bolondságunk és apáink vétke:
Elhagytuk az Istent, elpártoltunk tőle,
Ki Szittyaországból kihozott e földre.
,,Sovány puszták helyett szép országot adott,
Jó baromtenyésztőt, tágast és gazdagot,
Nagy széles folyókat, halat bennök sokat,
Vadas erdőt, hegyet, tiszta forrásokat.
,,De többet akaránk tudni az őseknél:
Megszűntünk áldozni buzgó kútfejénél,
Rátettük kezünket sok áldozó kőre
S új Istennek raktunk templomot belőle.
,,Ezért, hogy az Isten, magyarok Istene,
Nagyharangra gerjedt népének ellene
És monda: erőmet rajtok megmutatom,
Elsepervén őket, földjük másnak adom.
,,Amit elmondott, azt meg is cselekedte,
A szép kútfejeket mind kiürítette,
A folyóvizeknek elszelé futását,
Zöld méreggel vonta be a tavak hátát.
,,Hiába könyörgünk most az új Istennek,
Hogy szakassza végét a veszedelemnek;
Erősebb a régi, az ősek Istene:
Jaj nekünk! mert nagyot vétkeztünk ellene.
,,Azért, uram király, kérjük felségedet:
Töröld el közülünk az új tiszteletet,
Régi Istenünkhöz folyamodjunk vissza,
Áldozzunk a kútnál, hadd legyen az tiszta.
,,Ezt kell tenni, uram, s ezt fogjuk mi tenni,
Mert nem akarunk mind egy lábig elveszni,
És ez egész néped kívánsága pedig,
Csak a papoké nem, kik a bárányt szedik."
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A királyvégezve buzgó könyörgését,
Vissza sátorába intézte menését,
Elvonult a sátor benső rejtekébe,
Künn maradt ellenben térdeplő népe.
Ott letette a gyászt, bíbor köntöst vett fel,
Szög haját megkente illatos kenettel,
Arany koronáját a fejére tette,
Aranyos kéziját balkezébe vette.
És kiment a néphez, és hirdette annak:
,,Örvendj, népem, örvendj! adj hálát Uradnak!
Adj hálát az élő, egy, igaz Istennek;
Mert megadta végét a veszedelemnek.
,,Gyönge szolgájának mert látást mutatott,
Népem orvosává engem felavatott:
Jertek el! lássátok s higgyetek nevében:
A keresztyén népek igaz Istenében."
Szóla s ment előre, a csoport követte,
Pázsitos szép helyre a népet vezette,
Tegzéből nyilat tön a felvont idegre,
S inte mindnyájoknak: térdepeljenek le.
Megfogadta a nép. Akkor a fejedelem
Ment tovább, s megálla egy dombosabb helyen,
Kézivét koronás feje fölé tartá, -
Pendült a feszes húr, mikor elpattantá.
A nyíl meg süvöltött a levegő égben,
Mint egy futó csillag tündökölt reptében,
Majd leszállt a földre szárnyasuhogtatva,
Szigonyáig fúrta fényes hegyét abba.
A király pedig ment fölvenni a nyilat,
S ím egy fűlevél van kopótyuja alatt:
Ismeretes fűnek volt az a levele,
Melynek a nép száján keresztfű a neve.
S monda László: ,,Íme gazdag kegyelmében
Füvet adott Isten csodálatosképen,
Melytől enyhülést vesz a dühös nyavalya
s megszűn öldökölni a halál angyala."
Adta kézről kézre, hadd ismerje minden,
Ismeré azt a nép, szedett abból menten,
Szájról-szájra terjed híre a csodának:
A sír szélin állók visszafordulának.
Megszállt a halálnak vészes áradása,
Régi medre közzé visszatért folyása,
Házadban az élők folyvást szaporodtak,
Megsiratva mentek földbe a halottak.
A nép is e dolgot megtartá eszében,
Hite megerősült igaz istenében,
Nem sóvárga többé pogány áldozatra,
Lelketlen kövekre, vagy forrás-patakra.
A fűnek pedig, hogy lenne emlékezet,
A ,,keresztfű" helyett ada másik nevet:
Felragadt az új név s a füvet ma is még
Szent László füvének híja a magyar nép.
1847 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Férfi szentek |
|
|
|
Címkék: visszafordulának, szittyaországból, csodálatosképen, baromtenyésztőt, veszedelemnek, királyvégezve, vadállatoknak, folyóvizeknek, térdepeljenek, mindnyájoknak, elpártoltunk, könyörögtünk, bolondságunk, nagyharangra, folyamodjunk, szaporodtak, tiszteletet, istenünkhöz, országodban, szolgájának, megszűntünk, parancsolsz, könyörgését, kegyelmében, szigonyáig, kútfejénél, dühöngését, vétkeztünk, felségedet, visszatért, megerősült, forrásokat, elpattantá, cselekedte, elsepervén, megmutatom, szörnyű romlást, pestis dühöngését, szép kútfejeket, folyóvizeknek elszelé, tavak hátát, ősek Istene, lábig elveszni, bárányt szedik, királyvégezve buzgó, sátor benső, fejére tette, keresztyén népek, csoport követte, népet vezette, felvont idegre, dombosabb helyen, Arany János, Szent László, Régi Istenünkhöz,
|
|
Offline
